Álarc mögött

Foszló pelyhekben, hull a hó,
fehér lepelben a végtelen.
Jeges, forgószél dalol,
didergő, zimankó fenyeget.

A kutya eszi, már a telet,
az utolsókat rúgja.
a sok farsangoló is unja,
űzik már a hideget.

Kecskeszarvú maskarában,
vasvillával, tűzkereket
görgetnek, tavaszt várnak,
szalmalángnál melegednek.

A farsangi bálban, citerások
húzzák a talpalávalót.
Illeg-billeg, a sok vonagló,
maskarás, rejtélyt varázsol.

Álarcosan hajlong, hajbókol
a szolga, a király előtt,
nevettet a csörgősipkás bohóc,
mégis, a szende ibolya lett a menő.

Szól a nóta, perdül a lány,
folyik a bor, tüzes a tánc.
Boroshordó csapja nyílik,
benyakaltam, arcom parázsként izzik.

ÉRD, 2012.február 18.

írta:Zimán Hajnalka